2012.01.24.
Krisztina - Második bejegyzés
Szia!
Te milyen újévi fogadalmat szoktál tenni?
Az idén én végre kőkeményen eldöntöttem, hogy leadom az elmúlt 10 évben (és 2 gyerek "után") rám
rakódott 25 fölösleges kilót.
Ilyen elhatározást persze nem először teszek, a legutóbb odáig jutottam, hogy beszereztem 1 pár futócipőt
és 1 db sportmelltartót (mert azért az ember nem akar mindenhonnan fogyni, ugye), plusz elkértem a
barátnőmtől a jógaóráik heti beosztását...
Olyan is volt már persze, hogy azt is megfogadtam, hogy soha többé nem fogyózok, s nem fogadok meg
semmit, mert úgysem tudom betartani, és csak lelkiismeret furdalásom lesz.
Aztán a tavalyi év végén megismerkedtem egy nagyon különleges "csajjal", akiben sorstársra ismertem, ő
is duci volt kamasz kora óta, és ő is notórius fogyókúrázó volt eddigi felnőtt életében. Viszont neki sikerült
kilépnie az ördögi körből, és annyira a magáévá tette a Norbi módszeréből továbbfejlesztett diétás
módszert, hogy most jelenik meg a 6. saját szakácskönyve...
Judit és az ő KILÓFALÓja segítségével végre most eljutottam odáig, hogy a 2012-es évre komoly fogadalmat tettem: megszabadulok 25 tökéletesen felesleges kilómtól.
Ha érdekesnek találod, kövesd végig Te is életmódváltásom történetét!
Így kezdődött:
Sziasztok! Krisztina vagyok, zabáláskóros!
Amennyire vissza tudok emlékezni, 8 éves korom óta vagyok duci / túlsúlyos. Kedvenc Nagymamám, aki
sokat foglalkozott velem és a húgommal, nagyon-nagyon jól főzött, az összes szeretetét belesűrítette az
ételeibe / süteményeibe. Így mi a finomabbnál finomabb "táplálékokkal" (ő valóban táplálni akart bennünket), és bőségesnél bőségesebb adagokkal körülvéve nőttünk fel, és teljesen a magunkévá tettük a kényelmes hozzáállást: enni mindennél jobb!
Én a magam részéről sosem azért és akkor tömtem magam teli, amikor / mert éhes voltam, hanem
olyankor, ha elém tették a finomságokat, később pedig, ha szomorú voltam, stresszes, vagy éppen elértem
valamit és jó alaposan megjutalmaztam magam.
Természetesen mindeközben folyamatosan utáltam a rám rakódott 5-10-15-20-25 kilónyi zsírpáncélt, és az
eltüntetése érdekében kipróbáltam ezerféle bogyót, és diétát, mondván: "Ha ettől az X kilócskától
megszabadulok (sitty-sutty), na akkor majd elkezdődik végre az igazi életem!" Elmehetek csador
nélkül a strandra, nem kapok idegösszeomlást a próbafülkében, és a kiválasztott
pasi majd ÚGY néz rám... 
Most így visszatekintve már látom, hogy túl gyáva és túl kényelmes voltam, kívülről vártam a megváltást,
ahelyett, hogy elfogadtam volna, hogy magamnak kell megváltoztatnom magamat, a világhoz és a saját
testemhez való hozzáállásomat. Őszintén szólva elkeserítő, hogy hogyan bántam a korpuszommal, "aki"
pedig nap, mint nap odaadóan szolgál, és végrehajtja minden parancsomat...
Bennem az igazi változás akkor kezdődött, amikor előbb megismerkedtem, majd később másokkal is
megismertettem a bio/környezet- és emberbarát szemléletet a háztartás vezetésében, mert megértettem,
hogy felelősséget kell vállalnom. Felelősséget kell vállalnom a környezetünk állapotáért, a családom és a
saját egészségemért és a fizikai valómért. Persze az ember minidig talál ürügyet a halogatásra, így sokáig
én is inkább a gyerekeim, a családom egészségével törődtem, mert, hát ők sokkal fontosabbak, mint én...
Átolvasva a fenti sorokat, tulajdonképpen teljesen nyilvánvaló, hogy nekem (is) egy Judit-féle
példaképre volt/van szükségem, aki végigment
mindazon, amin én, és aki ráébresztett arra, hogy sok kreativitással, és a szemléletünk/hozzáállásunk
megváltoztatásával (ahogy a mosódiót elfogadtam az "Ariel" helyett, a zablisztet is elfogadhatom a
fehérliszt helyett...) nem kell megtagadnunk gyermekkorunk kedvenc ételeit, mégis tudunk igazán
egészségesek és boldogok lenni; a magunk erejéből, MOST és nem holnap...
Köszönöm, hogy meghallgattatok, megint könnyebbnek érzem magam egy picivel
!"
ui.: igen, igen, jól látod! Az, hogy így mindenki elé tártam a diétám-életmódváltásom történetét, folyamatát "nemkicsit" terápia is.... Mivel tudom, hogy figyelnek, biztosabban kitartok, és jobban ellenállok a kísértéseknek. Hogy akkor hol van itt a "másokon segítés"? Csak figyeld a következő bejegyzéseket!
2012.01.10.
Krisztina - Első bejegyzés
KATABOLTJA BLOGJA
Fontos kis semmiségek
.
Megrögzött "megmentésmániások" vagyunk, ezért úgy döntöttünk, hogy mostantól hasznos ötletekkel, jó tanácsokkal, tapasztalatokkal, személyes példákkal, és megalapozott szakmai információkkal szeretnénk segíteni Neked könnyebben élhetővé tenni a mindennapokat.
Témáink színesek, mint az élet, olvashatsz majd nálunk mosógépekről, spórolós trükkökről, környezetvédelemről, diétáról és életmódváltásról, kozmetikum-kotyvasztásról, és persze bio mosó- és tisztítószerekről.
Megtisztelsz, ha olvasol bennünket, és külön köszönjük, ha hozzászólásaidban (rövidesen működni fog a hozzászólások modul is...) Te is megosztod tapasztalataidat!